https://hu.wikipedia.org/wiki/Arvisur%C3%A1k
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Arvisurák Paál Zoltán kohász által lejegyzett mítosz és a benne található hitvilág összefoglaló neve. Állítása szerint a mű, melynek tartalmát részben Szalaváré Tura elmondása alapján, illetve további kinyilatkoztatás és kollektív tudattalannal való kapcsolata révén ismert meg, a hun–magyar törzsek sok ezer éves történelmét és világnézetét foglalja magába.
A szó eredetére nézve Paál Zoltán (1998) azt írja, hogy e szó egy több ezer éve élt nagy tudású asszony, a magyarok Nagyboldogasszonya, Ardvisura Anyahita neve után maradt fenn, aki bölcsességet, tanítást hagyott az akkor élt emberiségre. A mű szerint ez még az özönvíz előtt történt, a magyarok ősei által lakott csendes-óceáni (Ataiszon) - amely nem azonos a közismertebb Atlantisz szigetével.
Az arvisura szó jelentése igazszólás, vagy igazat mondott szó. Az ő szellemi hagyatékának lett a neve az „arvisurák"; a későbbi korokban így neveztek minden olyan szellemi és történelmi leiratot, amelyet az Anyahita által tanított törzsek írtak. Az Arvisura-Anyahita és az őt követő „rovósámánok" által lejegyzett szöveg történeti létezésére nincsen elfogadott bizonyíték, így az Arvisurákra és tartalmukra vonatkozóan Paál Zoltán kohász közlése az egyetlen forrásunk.
A palóc eredetűnek mondott Arvisurák az úz nép évezredes életébe enged alaposabb betekintést, azonban ennek keretében a művet tanulmányozó olyan ismereteket kaphat az egész Ázsiát belakó Hun Törzsszövetség rendszeréről, szervezettségéről, rováskultúra-fejlődéséről, beavatottjaik világlátásáról, amely páratlan a maga nemében. Továbbá e mű számos kulcsot nyújt át minden olyan őstörténet-kutatónak, akik az Árpád előtti magyarok életére vonatkozóan kívánnak történelmi összefüggéseket találni.
A Paál Zoltán által leírt palóc regevilág ismertetése szerint az Arvisurákat Anyahita egy Ataisz nevű szigeten kezdte róni, mely sziget süllyedési dátumát, pontosan Kr. e. 5038-ban adja meg. Így az Arvisurák keletkezési ideje feltételezhetően ennél régebbi. Az Arvisura rovás hagyománya azonban Kr. e. 4040-től jelentősen megújult, amikor Ordoszban (Kína) megalakult egy törzsszövetség, amelynek 24 törzs volt alapító tagja, s ők egyöntetűen az Arvisura rovás hagyományát felélesztették, s továbbvitték. E hagyomány az 1780-as évig - egyelőre nem hiteles források alapján - dokumentált, onnantól pedig csak a rovók és vezető szellemiségek (fősámánok) neve. A történettudomány által ismert legkorábbi írásos emlékek Kr. e. 3000 körülről datálódnak, így Paál Zoltán közlései jelen ismereteink szerint független forrásból nincsenek megerősítve.
A sziget neve a Tórem (Urál-altaji) mitológia istenségeinek egyike után alakult ki, írja a palóc regevilág.[1] Ata-Isis az Atyaisten neve e mitológiában. Ata-Izisz után lett a sziget neve Ataisz. A mitológia eredendően nem Urál-altaji kellett hogy legyen, hiszen egy csendes-óceáni feltételezett szigetről van szó. Ataisz népe az idők folyamán fejlett kultúrát hozott létre.
A palóc regevilág szerint a szigetet az úgynevezett Armogurok vezették, akikből a sziget teljes fennállása alatt tizenkettőt is megkülönböztettek, azonban a ma elérhető források csak a legutolsóról írnak mint aki államszervező tevékenységet folytatott és a fejedelmi hatalmat megszilárdította. A ma megismerhető regevilág szerint XII. Armogur felesége Ardvisura Anyahita volt.
Ataisz szigete a Csendes-óceánon nagyjából a mai Hawaii szigetektől délre létezhetett, azonban ennek sem geológiai, sem más tudományosan elfogadott bizonyítéka nincsen, említése jelenleg csak a palóc regevilágból ismerhető. A sziget domborzata és vízrajza egy úgynevezett sámántérkép alapján alaposan körülhatárolt, ez a térkép Paál Zoltán hagyatékában maradt fenn, s amelyen a sziget folyóinak, hegyeinek, épületeinek és városainak a neve is szerepel.
Paál Zoltán 1972-es, valamint a halála után a Püski Kiadónál megjelent 1998-as Arvisura kéziratainak eredetiségét, hitelességét és a mögötte meghúzódó valóságtartalmat sokan megkérdőjelezik.
1. Paál Zoltán egyszerű munkásember volt, aki harminc éven át szakadatlanul írta e történeteket, írása összesen 10 ezer oldalra rúg. A teljes hagyaték tanulmányozása olyan összefüggéseket tár fel az emberiség történelméről, azon belül hangsúlyosan az úz nép életéről, amiket még tanult ember is csak nehezen ért meg.
2. Anyahita kultusza, – aki az Arvisurák elindítója volt – megjelenik például Iránban, Kangavárban (l. angol Wikipedia oldalon 'Temple of Anahita at Kangavar') de Bishapour városában is állt ezen istennő temploma.[2] (Meg kell viszont jegyezni, hogy az Anyahita hagyományát megőrző Avesztában megjelenő Anyahita és a Paál Zoltán-féle Anyahita-alak között nem egyértelmű az összefüggés.)
3. Rómában, az Etruszk Nemzeti Múzeum (Villa Giulia) őriz néhány etruszk aranylapot (Pyrgi aranylemezek), melyek egyes feltételezések szerint eredeti Arvisura lapokat mutatnak.[forrás?] A leletek 1964-ben kerültek napvilágra Massimo Pallottino régész vezetése által. Három aranytábla került elő, az egyik pun, a másik kettő etruszk szöveget tartalmaz.[3] Mind a főníciai, mind az etruszk nyelven írt szöveg egy szent hely (templom) építésére vonatkozik; kapcsolatuk az Arvisurákhoz nem megállapítható.[4]
Magyarországon 2001 óta több ezres kutatótábora alakult ki e regevilágnak és őstörténeti szemlélet alapján kutatóknak, ahogyan néhány klub is működött, s működik e szellemiség nevében. (Pécsett, Ózdon és Budapesten).
Az Arvisurák szellemi hagyatéka szerint a hun törzsszövetség társadalma életben tartott több eseményt, mint például a Nagy Süán lovasversenyt, a Nagyszala törzsszövetségi fejedelmi gyűlést, tanácskozást valamint a Hajnaltűztánc szertartását. Magyarországon 2007-ben mindhárom hagyomány - ha kezdetleges formában is, de - feléledt, mert a Nagy Süánt Szekszárdon 2007 júniusában (2-3-a, Gemenci erdő, Bárányfok),[5] a Nagyszalát Anna-völgyben 2007 júliusában, a Hajnaltűztáncot pedig 2007. szeptember végén (29-30-a) Ózd-Uraj térségben megtartották. Az első és a harmadik esemény fényképes beszámolója megjelent a Magyar Világkép Kutató 2007. júniusi, júliusi és októberi számában. (ISSN: 1787-4106) A Nagy Süán Harcművészeti fesztivált 2008-ban második alkalommal is megrendezték Szekszárd-Sötétvölgyben 2008 júniusában.
Tartalomjegyzék
Az elnevezés eredete
Az arvisura szó jelentése igazszólás, vagy igazat mondott szó. Az ő szellemi hagyatékának lett a neve az „arvisurák"; a későbbi korokban így neveztek minden olyan szellemi és történelmi leiratot, amelyet az Anyahita által tanított törzsek írtak. Az Arvisura-Anyahita és az őt követő „rovósámánok" által lejegyzett szöveg történeti létezésére nincsen elfogadott bizonyíték, így az Arvisurákra és tartalmukra vonatkozóan Paál Zoltán kohász közlése az egyetlen forrásunk.
Hitrendszere
Az Arvisurák üzenete, jelentősége
Az Arvisurák kora
Ataisz
A palóc regevilág szerint a szigetet az úgynevezett Armogurok vezették, akikből a sziget teljes fennállása alatt tizenkettőt is megkülönböztettek, azonban a ma elérhető források csak a legutolsóról írnak mint aki államszervező tevékenységet folytatott és a fejedelmi hatalmat megszilárdította. A ma megismerhető regevilág szerint XII. Armogur felesége Ardvisura Anyahita volt.
Ataisz szigete a Csendes-óceánon nagyjából a mai Hawaii szigetektől délre létezhetett, azonban ennek sem geológiai, sem más tudományosan elfogadott bizonyítéka nincsen, említése jelenleg csak a palóc regevilágból ismerhető. A sziget domborzata és vízrajza egy úgynevezett sámántérkép alapján alaposan körülhatárolt, ez a térkép Paál Zoltán hagyatékában maradt fenn, s amelyen a sziget folyóinak, hegyeinek, épületeinek és városainak a neve is szerepel.
Az Arvisura-források hitelessége
Viszonypontok az Arvisurák hitelessége körül
2. Anyahita kultusza, – aki az Arvisurák elindítója volt – megjelenik például Iránban, Kangavárban (l. angol Wikipedia oldalon 'Temple of Anahita at Kangavar') de Bishapour városában is állt ezen istennő temploma.[2] (Meg kell viszont jegyezni, hogy az Anyahita hagyományát megőrző Avesztában megjelenő Anyahita és a Paál Zoltán-féle Anyahita-alak között nem egyértelmű az összefüggés.)
3. Rómában, az Etruszk Nemzeti Múzeum (Villa Giulia) őriz néhány etruszk aranylapot (Pyrgi aranylemezek), melyek egyes feltételezések szerint eredeti Arvisura lapokat mutatnak.[forrás?] A leletek 1964-ben kerültek napvilágra Massimo Pallottino régész vezetése által. Három aranytábla került elő, az egyik pun, a másik kettő etruszk szöveget tartalmaz.[3] Mind a főníciai, mind az etruszk nyelven írt szöveg egy szent hely (templom) építésére vonatkozik; kapcsolatuk az Arvisurákhoz nem megállapítható.[4]
Arvisura mozgalom
Az Arvisurák szellemi hagyatéka szerint a hun törzsszövetség társadalma életben tartott több eseményt, mint például a Nagy Süán lovasversenyt, a Nagyszala törzsszövetségi fejedelmi gyűlést, tanácskozást valamint a Hajnaltűztánc szertartását. Magyarországon 2007-ben mindhárom hagyomány - ha kezdetleges formában is, de - feléledt, mert a Nagy Süánt Szekszárdon 2007 júniusában (2-3-a, Gemenci erdő, Bárányfok),[5] a Nagyszalát Anna-völgyben 2007 júliusában, a Hajnaltűztáncot pedig 2007. szeptember végén (29-30-a) Ózd-Uraj térségben megtartották. Az első és a harmadik esemény fényképes beszámolója megjelent a Magyar Világkép Kutató 2007. júniusi, júliusi és októberi számában. (ISSN: 1787-4106) A Nagy Süán Harcművészeti fesztivált 2008-ban második alkalommal is megrendezték Szekszárd-Sötétvölgyben 2008 júniusában.
Forrás
- Paál Zoltán: Arvisurák I-II. 1998. Püski, ISBN 9639040657
- PAÁL ZOLTÁN: ARVISURA (IGAZSZÓLÁS) REGÉK A HUN ÉS A MAGYAR TÖRZSSZÖVETSÉG ROVÁSÍRÁSOS KRÓNIKÁJÁBÓL I-II. 2005. Püski, ISBN 963-9906-71-9
- Kozsdi Tamás: A magyar ősemlékezet és az Arvisura világkép 2005, Gondolatház, ISBN 9630611856
Jegyzetek
- Paál Zoltán: Arvisurák I-II. 1998 Püski
- Anahita temple at Bishapour in Kazeroun(Fars Province- Iran) - koorosh's FotoPage - Fotopages.com
- http://www.osservatorioletterario.net/etruszkmagyartalanyNN51-52.pdf
- http://users.tpg.com.au/etr/etrusk/po/pyrgi.html The Golden Plates of Pyrgi
- http://www.nagysuan.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.